Korycki család

Szeretet, türelem, tanulás, rend – egy családanya szemével

Férjemmel az esküvônk után, 16 évvel ezelôtt költöztünk a XI. kerületbe, de
kötôdésünk a környékhez kicsivel korábban kezdôdött, hisz mindketten az akkor
még Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen szereztük a diplománkat. Két
lányunk született, akik már minden szempontból újbudainak vallhatják magukat.
Amikor Berta elérte a beiskolázási kort, nálunk is, mint sok más családban
elkezdôdött a „legjobb”, a gyermek személyiségének legmegfelelôbb iskola kere -
sése. Sok olyan szempont játszott szerepet az iskolaválasztásban, ami mint érték
a családi életünkben is visszaköszön. Fontos volt, hogy a hely, ahol gyerekeink
több idôt töltenek majd, mint otthon, olyan hely legyen, amiben megbízunk, amit
szeretünk, és aminek szellemiségével azonosulni tudunk.
Az akkori lakhelyünk szerint illetékes általános iskola és gimnázium ezeknek
a szempontoknak sajnos (vagy talán azt kellene írnom, hogy szerencsére) még részben sem felelt meg, így került figyelmünk középpontjába a Bartók Béla úti patinás épületben mûködô általános iskola. Férjem Homolay Károly igazgató úrral egyeztetett idôpontot, és hamarosan létrejött a személyes találkozó. Az igazgató úrral folytatott beszélgetés is – hangulatának és oldott légkörének köszönhetôen – jó emlék, de az a pillanat, amikor bekísért minket egy osztályte - rembe, örökre szóló élmény marad. Egy felsôs – hetedikes vagy talán nyolcadikos – osztályba mentünk be, szünetben. Az osztály tanulói, meglátva az igazgatót és a „vendégeket”, egy pillanat alatt a helyükön teremtek és hangos „Kezét csóko - lom”-mal köszöntek. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor mindkét lányunk sorsa „megpecsételôdött”, látva, hogy a rend és a fegyelem, nem utolsó sorban a tisztelet, nem üres frázisok az iskola falain belül. Azt, hogy az Újbudai Gárdonyi Géza Általános Iskola oktatási szempontból a kerület meghatározó iskolája, már hírbôl tudtuk. Természetesen az intézmény honlapjáról ismertük az iskola már-már védjegyévé vált „Szeretet, türelem, tanulás, rend!” érték-kvartettet, de ez mit is jelent, hogyan mûködik a gyakorlatban, azt késôbb tapasztaltuk meg. Berta lányunk ebben a tanévben fejezi be gárdonyis tanulmányait, Száva pedig idén kezdte a felsô tagozatot, de kellemes nosztalgiával emlékszem arra a kezdeti idôszakra, amikor Bertáéknál Gyöngyi néni, Száváéknál pedig Kriszta néni odaadó, már-már anyát pótló szeretete minden óvodásból okos, „nagy” iskolást varázsolt egy pillanat alatt. Ma is hálás vagyok azért az odaadásért, ahogy végtelen türe - lem mel, esetenként akár százszor is elismételve az adott tananyagot, adták át a tu dást a mindenre kíváncsi gyerekeknek, megtanítva nekik a tanulás technikáját is. A rengeteg verseny (nyelvi, vers- és prózamondó, a Bolyai csapatversenyek, természettudományi versenyek, és még hosszan sorolhatnám), ahol a gárdonyis diákok rendre megállják a helyüket, bizonyítják, hogy annak idején a lehetô leg - jobb döntést hoztuk, amikor a Gárdonyi mellett tettük le voksunkat. Számos emlék marad az iskolán kívüli, de az osztállyal szervezett közös kirán - dulásokról, a bakancsosokról, a színházlátogatásokról, nyelvi táborokról is, amikre biztos, hogy szeretettel fognak emlékezni évek múlva is. Idén – 8 év után – újraéltük az iskolaválasztást a maga minden izgalmával, de már nem egyedül. Az osztályfônökök, Johanna néni és Andrea néni a lehetô legtöbb információval és személyes konzultációval segítették a diákokat és min - ket, a néha talán túlaggódó szülôket. A sikeres felvételivel júniusban egy meghatározó fejezet zárul le családunk életében, de valamelyest kárpótol bennünket az a tény, hogy bár Berta ôsztôl a Veres Pálné Gimnáziumban folytatja tanulmányait, de Száva lányunk révén még további 3 évig a Gárdonyi nagy családjának a tagjai maradhatunk.
 
Korycki Anikó