Simon család

TEHETSÉGES CSALÁDOK A GÁRDONYIBAN

Férjem és jómagam is nagycsaládba születtünk, vallásos nevelésben nőttünk fel. 17 éve élünk keresztény házasságban, azóta ebben az életre szóló kalandban nap mint nap tapasztaljuk az Úr hűségét, és hogy nem vagyunk egyedül keresztjeink hordozásában. Ez idő alatt nyolc gyermekünk, öt lányunk és három fiúnk született. Közös életünket Óbudán kezdtük, majd a negyedik gyermek születésekor költöztünk át a 11. kerületbe, amikor legidősebb fiúnk iskolakötelessé vált. Környezetünkben sok ismerős és barát elismerő, pozitív tapasztalatára hagyatkozva, és nagynéném tanácsára, aki régóta ismeri az iskola igazgatóját, jelentkeztünk a Gárdonyi Géza Általános Iskolába. Mivel ekkor még helyrajzilag nem tartoztunk az iskola körzetébe, írásos kérelemmel, bemutatkozó levéllel sikerült elnyerni a bizalmat, és felvételt nyertünk. Homolay Igazgató Úrral történt személyes ismerkedéskor nagyon tetszett a rend, fegyelem és persze a humorérzék. Családunkban szerencsére a humor állandó vendég. A legfontosabbnak mégis a hitre való nevelést tartjuk. Hit nélkül ugyanis nincs boldogság és őszinte öröm. Azt gondolom, a gyermekek egészséges fejlődésében, felnőtté válásában igenis szükséges a szigor, a szabályok és a korlátok fenntartása, a konzekvens nevelés, ezek ugyanis alapvető biztonságérzetet adnak a gyermekeknek. Így majd felnőttként nem éri meglepetés gyermekeimet, mikor az Isten tudja hova züllött világban próbálnak majd élni, családot alapítani, gyermekeket vállalni, és kitartani a hitben. Tapasztalatunk szerint ebben az iskolában abszolút partnert találtunk gyermekeink nevelésében, előrejutásában, mind tanulmányilag, mind erkölcsileg. Tehetségük fejlesztésében is komoly segítséget kaptunk, köszönet érte Erika és Anett tanárnőknek, akik a rajzszakkört vezetik. Első fiunk a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba ment, nagylányunk a Veres Pálné Gimnáziumban folytatja tanulmányait. Eddig öt gyermekünk járt a Gárdonyiba, mára azonban már csak Mirjam az iskola tanulója. Mivel kinőttük lakásunkat, és Budaörsre költöztünk, a kisebbek a biztonságos közlekedés miatt a szomszéd utcában elhelyezkedő iskolába járnak. Nagy fájdalommal vettünk búcsút Mariann és Erika tanító néniktől, akiknél tíz éve „törzsvendégek” voltunk, ezzel együtt hálás szívvel és nagy szeretettel gondolunk rájuk.

Simonné Walton Kinga Zsófia